Törökbálint községközpontjának átfogó megújítása kapcsán 2004 és 2006 között készült el az a szabályozási terv, amely a településfejlesztés egyik kiemelkedő példáját mutatja be hazánkban. A projekt elsődleges célja egy olyan egységes, kisvárosias jellegű településközpont létrehozása volt, amely megőrzi a kulturális örökséget, ugyanakkor megfelel a XXI. század elvárásainak is.
A tervezési folyamat során elengedhetetlen volt, hogy a településszerkezeti terv készítés során módosításokra kerüljön sor, mivel a meglévő szerkezet nem támogatta kellőképpen a központi funkciók koncentrálását. A szétszórt városi elemek összefűzése különösen nagy kihívást jelentett, hiszen a település szerkezete addig nem mutatott egyértelmű központi tengelyt.
A szabályozási terv egyik legfontosabb újítása három fejlesztési pólus meghatározása volt, amelyek egymással szorosan összekapcsolódva képesek megteremteni az egységes településközpontot. A Munkácsy Mihály utca, mint „Főutca" revitalizációja alapvető jelentőséggel bírt, hiszen ez a tengely képes volt összekötni a település különböző részeit. Az utca rehabilitációja során nemcsak az épületek megújítása, hanem az utcakép egységesítése és a közterületek fejlesztése is szerepet kapott.
A második kulcsfontosságú elem egy új „Főtér" kialakítása volt. Ehhez szükségessé vált az OMÜV telephelyének áthelyezése, amely lehetővé tette egy igazi központi tér létrejöttét. Ez a tér alkalmas arra, hogy közösségi funkciókat befogadjon, és valódi találkozási pontként szolgáljon a lakosság számára. A tér kialakítása során figyelembe vették a Főutca rehabilitációjának irányelveit is, így biztosítva a két elem harmonikus kapcsolatát.
A harmadik fejlesztési pólust a „Kálvária" projekt képviselte. Ez a Munkácsy Mihály utca, a Szent István utca, a Patak utca és a Dózsa György út által határolt területet érintette, ahol komplex fejlesztés valósult meg. A projekt keretében nem egyszerűen új épületek létesítése történt, hanem egy olyan városi szövet kialakítása, amely funkcionálisan és esztétikailag is illeszkedik a megújuló településközponthoz.
Az egész tervezési koncepció alapvető célja az volt, hogy a korábban szétszórt elemekre építve egy összefüggő, egységes városi struktúra jöjjön létre. A központképző funkciók koncentrálása meghatározó szerepet játszott ebben a folyamatban, mivel csak így volt elérhető, hogy Törökbálint valóban élhető és működőképes településközponttal rendelkezzen.
A projekt szemléletmódja jól mutatja, hogy egy településközpont fejlesztése nem csupán fizikai átalakítást jelent. A kulturális örökség megőrzése mellett fontos volt a modern városi funkciók beépítése is, így a terv egy olyan egyensúlyra törekedett, amely tiszteletben tartja a múltat, miközben felkészül a jövő kihívásaira. Az ilyen komplex megközelítés nélkülözhetetlen minden olyan településen, ahol valódi központi karakter kialakítása a cél.
